New kARTon issue came out recently. You can download the whole pdf issue here:

http://www.fokus-su.rs/hu/karton 4.

Tökéletesen olvasható anonimitás

Graffiti-reflexiók

:Sirbik Attila

:Ricz Géza

     Az alkotói szubjektum teljes anonimitásba lépésével az abszencia által létrehozza az alkotás magárahagyatottságát, vállalva az eltüntethetőséget, a megsemmisíthetőséget. Viszont az anonimitásba ágyazott identitás egy állandó-láthatatlan kommunikációs térben oldódik fel. Vagy ez egy régies felfogás és ma egészen másként van?

    A magárahagyottság a klasszikus értelemben vett graffitire ma éppúgy igaz, sőt talán erősebben, mint valaha. Tőlünk nyugatabbra, ahol a graffiti elég régen jelen van, és  a társadalom reakcióideje felnőtt a graffitisek ténykedéséhez, az illegális graffitik néhány óránál, napnál nem élnek tovább ténylegesen. Viszont fényképen, videón, magazinokon, számítógépeken és az interneten keresztül megkezdik virtuális életüket. Ez a virtuális kommunikációs mozgás határozottan megváltoztatta a graffiti közegét az elmúlt 6-8 évben. Az anonimitás ebben az esetben szubjektív kérdés. hiszen a legtöbb graffiti szignálva van, hacsak pszeudonimmel is. Alapesetben a graffiti maga az alkotó neve, és ott vannak olyan nem mellékes elemek, mint a festő stílusa, csapata, a helyszín. Mindezekből következik, amire kérdésedben te is utalsz, hogy az alkotó – egy külső szemlélő számára – láthatatlan kommunikációs térben mozog, ami viszont az avatott szemek számára rengeteg információval szolgál, és épp ez a kommunikáció az egész jelenség mozgatórugója. Tehát olyan anonimitásról beszélhetünk,  amely a megfelelő kulturális kulcsok birtokában tökéletesen olvasható.

    Amikor arról beszélsz, hogy a társadalom reakcióideje felnőtt a graffitisek ténykedéséhez, abban úgy vélem megbújik néma társadalomkritika is, vagy ha konkrétan nem is az, akkor esetleg valamiféle provokáció, valami akcióra vágyó hajlam. A graffitinek több műfaját különböztethetjük meg. A politikai, társadalomkritikai színezetű graffittik esztétikai kivitelezése éppoly lényeges mint a „pusztán” művészeti értékeket képviselő falrajzoké,? Húzható egyáltalán éles vonal a különféle stílusok közé, mi az ami a graffitik esetében megkülönbözteti az egyiket a másiktól? Mondjuk Banksy esetében, nagyon erősen jelen van a társadalomkritikai, de ugyanakkor a művészeti igényesség hangja is.

     A graffiti és a kispolgári társadalom között van egy állandó természetes feszültség. Ennek egyik oka a műfaj provokatív, kritikus jellege. A másik jelentős ok  a graffitisek, vagy sokszor graffitisnek titulált értelmetlen rongálók meggondolatlan, illegális ténykedése. A másik oldalon ott vannak a negatív társadalmi sztereotípiák. Ez soha nem fog megváltozni. Mindig lesznek graffitisek, akik nem veszik a fáradtságot, hogy elgondolkozzanak azon, hova is fújnak, részegen ténykednek, vagy pusztán sík hülyék. Így kerülhetnek firkák műemlékekre, templomokra, vagy például a szabadkai vároháza belső díszítő festésére. Természetes, hogy ezek közfelháborodást okoznak.  Engem meg az bosszant, hogy az emberek nagy része nem képes fél percet szánní rá az életéből, hogy eljusson odáig, addig az egyszerű megállapításig, hogy graffiti és graffiti között hatalmas különbség lehet. Az átlag emberek agya ki van mosva a média álal. Beléjük van táplálva, hogy a graffiti az valami  rossz. Nem számít, hogy legálisan, például önkormányzati megbízásből készülő falfestményről van szó, vagy egy részeg idióta szerelmi vallomásáról. Ami festékszóróval készül az firka és kész, le kell köpni pffhe. Ezen egyszerű tény okán erősen társadalomkritikus vagyok. (smiley)

A politikai graffitik teljesen külön kategóriát képeznek. Általában a verbális üzenethagyás céljával készülnek, de ebbe nem mennék bele, mert ez egy külön beszélgetés témáját képezhetné.

    Míg a graffiti esetében az utcán vagy, egy bizonyos módon meghatározott környezetben, atmoszférával körülvéve festesz, vagonok között, külvárosi telepeken való “gyalogolás után”…addig a vászonra vitt képeid éppen ezeket a hangulatokat próbálják megörökíteni? Mostanában elkezdtél a falakra is ecsettel festeni, mi történt? Elkezdett visszahatni a festészet a falfestésre, ahogyan régebben fordítva történt?

    Mindezek a dolgok értelemszerűen kölcsönhatásban vannak egymással. Mind a kívülről érkező bennem teremtődő hangulat, mind az érzés, ami hatalmába kerít festés közben azonos. A belső késztetés megegyezik. Miért ne használnám ki a falfestéskor szerzett tapasztalatokat a festészetben és fordítva. Arra törekszem, hogy minden, amit csinálok, egy kerek egész szeletévé váljon, és kölcsönös dialógusban legyenek egymással. Egy kerek egésszé, ami én magam vagyok.

    Manapság van még értelme a graffiti radikalitásáról beszélni a múzeumokkal, kiállítótermekkel szemben, vagy ez már csak a múlt?

A graffitisek egy része ma sem akar hallani a graffiti galériákba hurcolásáról. Ők határozottan a bombingban, a graffiti hardcore vonalában mozognak, ahol a motiváció nem az esztétika, a minőség, hanem a mennyiség és a bevállalósság, ahol végképp nem számít a társadalom reakciója, kizárólag a szubkultúrán belüli, azonos értékrenddel rendelkező srácokkal való kommunikáció.                                                               Ugyanakkor a streetart megjelenésével, a kommunikációs csatornák kitágulásával, a technológiai újítások révén, egyre többen választanak sajátos, kísérleti utakat. Ez a jelenség fordítottan is igaz, a klasszikus művészet, festők, illusztrátorok, grafikusok is egyre gyakrabban nyúlnak az utcai művészet eszköztárához, ez a keveredés, mint a keveredés általában, jótékony hatással bír, és ez összességében azt eredményezi, hogy a galériákban egyre gyakrabban találkozhatunk az utca apró szeletkéivel.

    Számodra mit jelent a graffiti?

   Az Alfa és az Omega, a takaró amit magamra húzok, a világ dermesztő levegője ellen.

     Melyek azok a városrészek, amelyeket a graffitihez társítasz, társítanál? Más mondjuk egy kis illetve egy nagyváros esetében? Mennyiben meghatározó a városkép, mint egész a graffitti kivitelezési módját tekintve? Beszélhetünk egyáltalán ilyesmiről?Önálló alkotások, reflexívek, vagy ez teljesen változó és alkotótól függ?

A graffiti alapvetően külvárosi műfaly. A külvárosi, pusztuló területek, lakótelepek, ipari zónák biztosítják a stílus alapfeltételét, a méretes szürke falfelületek, amelyeken csak javíthat, ha valaki kifesti őket. Ilyen felületek    minden városban megtalálhatók. Persze egy nagyváros, ahol az emberek és a falak összezsúfolva, sokkal közelebbi szimbiózisban élnek, és a szociális, kultúrális feltételek is adottak,  a jelenség sokkal inkább képes burjánzani.  

A bomberek nagy része törekszik a tipikus graffiti stílust, az aktuális divatot követni, ezért általánosságban kisebb és nagyobb városokban nem beszélhetünk kivitelezésbeli különbségekről. A különbség az egyénben van, ha egy városban van egy aktív, egyedi stílusú writer az hatással lehet az egész város stílusára. A trendeket persze a nagyvárosok diktálják, New York, Berlin, Párizs, de ezek engem épp annyira hidegen hagynak, mint Jay Z legújabb videója (smiley).

    Milyen lenne egy graffiti nélküli világ?

    Az egy jobb, de unalmasabb világ lenne.